Mit tehet a szülő, hogy felismerje a nyelvlökéses nyelést?
Ma már elég jó az esély arra, hogy az óvodai, iskolai logopédiai szűrések során fény derül a nyelvlökéses nyelés problémájára, és ennek köszönhetően elkezdődhet a megfelelő terápia. Van azonban néhány dolog, amit szülőként is észrevehet.
- nyelés közben valamilyen grimasz, arc- vagy szájmozgás kíséri a nyelést
- zajosan, vagy nyitott szájjal eszik
- falja az ételt, vagy épp túlságosan lassan, küzdelmesen eszik
- inkább olyan ételt választ, amit nem kell rágni (tészta, puha ételek)
Előfordulhat, hogy problémája van a gyógyszerek, vitaminok lenyelésével. – ezzel sok felnőtt is küzd, és könnyen lehet, hogy náluk is a nyelvlökéses nyelés áll a háttérben.
(Ahogy akár a gyakori félrenyelés, gyomorpanaszok, emésztési problémák okai között is ott lehet.)
A gyerekek utánzással tanulnak – a nyelést, vagy épp a hangképzést is. Az olyan szülőtől, aki maga is szájlégző, vagy nem megfelelő a nyelése, nem tud a gyerek ideális mintát venni – sőt, a terápia is sokkal nehezebb a gyereknél, ha a szülő maga nem változtat.
Ezért lenne olyan fontos, hogy felnőttként is foglalkozzunk ezzel a problémával, a nyelvlökéses nyelés terápiájának családi feladatnak kellene lennie. Annál is inkább, mivel a modern életvitel előrevetíti, hogy egyre gyakoribb lesz az ilyen rendellenesség.”
A klasszikus logopédiai terápia a fejen, szájban lévő izmokkal dolgozik, a mozgásfejlesztés, valamint a nyelvtorna és a szájizmok fejlesztése külön-külön történik. Napjaink tapasztalata viszont azt mutatja, hogy mindezt nem lehet a testtartástól, a test egészének kezelésétől, alapvető izomharmóniájának helyreállításától elkülönítve kezelni. Ahogy a probléma az egész testre kihat, úgy a kezelésnek is az egész testet kell először alaphelyzetbe állítani az alapfunkciókkal együtt.
Alapvetően logopédiai ellátással korrigálható a nyelvlökéses nyelés. Azonban összetett anatómiai hatásmechanizmusa miatt, valamint a klasszikus módszertan alapján, miszerint 10 év alattiak esetében nem javasolt a nyelvlökéses nyelés terápia, sok esetben nem is kezelik kisgyermekek esetében.
Azonban funkcionális integratív szemléletben nincs ilyen kizáró kritérium.
Az anatómai összefüggések figyelembevételével – a testtartás, légzés és a beszédszervi izmok egyidejű célzott kezelése – motiváció és rendszeres gyakorlás együttműködésében sikeresen korrigálható.