Például a stressz. Selye János írta le, hogy a stressz az élő szervezet válasza bármilyen természetű megterhelésre. (aktív-küzd, passzív-menekül v.tűr) Stresszorhatásra a szervezet leggyengébb láncszeme szakad el.
„ …az akkumulálódott megriadási reflex mintegy lerakódik az idegrendszerben, és egy idő után jól azonosítható módon felismerhető az alanyon, habár konkrétan senki sem ijesztgeti az illetőt
A „megriadás” testi tünetei állandósulhatnak! Jellemző tünete lehet a szájlégzés, amely rendszerint felhúzott vállöv, előreeső vállakkal nyilvánul meg a testtartásban.
A légzés során folyamatos kiegyenlítés zajlik, a kilélegzéssel előidézett vákuum hatására újra beáramlik a levegő az orron keresztül. Az orr az a szerv, amely a belégzés során képes a legmegfelelőbb módon hasznosítani az energiatermeléshez szükséges „üzemanyagot”. Az agy működését is biztosítja. Amennyiben a beáramló levegő a szájon keresztül érkezik, eleve nagyobb mennyiségű „üzemanyag” érkezik. Ha a tölcsérnek szívszál átmérőjű a csöve és demizsonból szeretnénk feltölteni egy adott méretű üvegbe, könnyen túlfolyik az adott folyadék. A szájon át belélegzett levegő mellé nem folyik ugyan, köszönhetően a test alkalmazkodóképességének, de ha valamiből több van, mint szükséges, az nem az igazi. Ha nem tud „kifolyni”, akkor belül okoz károkat. S minthogy a szájon át bejutott levegő jelentősen több, az orr át bejutott mennyiségnek, és ez az állapot tartósan fennáll, minden bizonnyal zavart okoz a szervezet működésében.
De mit is jelent maga a túllégzés, vagy hiperventilláció?
Neurofiziológiai szempontból a túllégzés, másnéven hiperventillálás a stresszhelyzethez köthető. Egy-egy ilyen helyzet leküzdését gond nélkül képes kezelni az idegrendszer: vagy ütök, vagy elfutok. Azonban ha tartósan jelen van ez a helyzet, akkor megtapad ez a riadt állapot. Fizikai megjelenése a nyitott száj, beszűkült fókusz.
A szájlégzés jelensége a 2000 évek óta kap hangsúlyt, bár már az ötvenes években is foglalkoztak vele, 1953-ban a chicagói Maury Massler és Jack D. Zwemer arról publikált, hogy a szájlégzés gyakori klinikai probléma. Azon gyermekek 85%-a, akik a funkcionális tesztek alapján gyakori felsőlégúti betegségtől szenvednek, 20%-ban általános szájlégzők.
Az ukrán származású dr. Konstantin Pavlovics Buteyko már 1952-ben, az akkori Szovjetunióban, felismerte klinikai megfigyelései alapján, hogy a hiperventilláció, túllégzés, jelensége számos fizikai elváltozást idéz elő az emberi testben. A jelenség során csökken a vér széndioxidszintje, amely krónikussá válásával a központi idegrendszerben „csökkentett üzemmódú” programot kezd el futtatni, amely az egész szervezetre kihatással van, felborítva ezzel a homeosztázist és számos krónikus betegség kialakulását okozhatja. Elsősorban légúti betegségek alternatív módszereként vált ismertté. 1962-ben Leningrádban, majd 1980-ban Moszkvában létrehozta állami támogatással Gyermekgyógyászati Intézeteit, de a nyugati világban csak a „glasznoszty”-ot követően (1985) után ismerték meg. A pulmonológiában kevésbé elfogadott alternatív gyógyászati módszer lényege, hogy a stabil orrlégzés, és a „csökkentett légzés” elérésével ér el radikális eredményeket 2014-ben az Egyesült királyságban, 2015-ben Ausztráliában az Egészségügyi minisztérium is elismerte gyógyászati tevékenységként a Buteyko-módszert.
Buteyko módszerének lényege, hogy a túllégzést csökkentett légzéssel igyekszik megszüntetni. Ennek során arra koncentrál, hogy az ún. kontroll szünet (CP), vagyis a normál kilégzést követő szünet, legalább 40 másodperc legyen. Ez azt jelenti, hogy nyugalmi állapotban, normál légzés esetén a kilégzés után 40 vagy több másodpercet követően normál belélegzéssel folytatódik a folyamat. Csendes, szinte nem is hallható orron keresztül történő belégzést jelent. (NEM javasolt „hirtelen felindulásból” nekiállni és tesztelni. Célszerű szakember segítségét kérni már a teszteléskor is, egyébként a légszomj pánikot, stresszt okozhat.) Egy amúgy kompenzációkkal teli szervezetet túlterhelhet és épp ellenkező hatást válthat ki. A légzést, sajnos, nagyon könnyű elprogramozni.
Azonban fontos megjegyezni, hogy ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a szervezet optimális helyzetben minden funkciót megfelelően használ, akkor egyensúlyban van. Ha valaki képes zárva tartani a száját, akkor nem gyengül le az immunrendszere, kevésbé lesz érzékeny a felsőlégúti fertőzésekre.
