Nagy kalandba vágtunk családilag, olyanba, amiről szót érdemes ejteni, mert sokakat érinthet és/vagy néhányaknak segítség is lehet.
A Dsmile program, vagy más néven a Baracsy-módszer Baracsy Gabi saját, speciális, nagyon komplex logopédiai (és annál kicsit több) módszertana.
Az összetettsége miatt nehéz megfogni úgy, hogy röviden, de jól érthetően legyen bemutatva a lényege. (A végére majd beteszek egy podcast beszélgetést is Gabival.)
Először is, mélyen hiszek a prevencióban, így már Máté (4) születése előtt tudtam, hogy amikor eljön az ideje (óvodás kor), el fogunk menni egy úgynevezett “ráébresztő vizsgálatra”, függetlenül attól, hogy lesz e bármilyen tünete. Hozzáteszem, szó sincs róla, hogy ez a program kizárólag gyerekeknek szólna, sőt. És van egy trükk a rendszerben, hogy a kisgyerekekkel úgy foglalkoznak, hogy minden esetben a szülő(k)nek is tanítják be a gyakorlatokat, majd a szülők és a gyerekek közösen, minden nap gyakorolnak, játszanak, tréningeznek, fejlődnek, haladnak. Így ez nekünk is szól, nekünk játékos feladat, a gyerekeknek szórakoztató játék. Több legyet egy csapásra. Márpedig én és a feleségem tudtuk, hogy erősen érintettek vagyunk (selypítés, raccsolás, beszűkült állkapocs, fogak torlódása, fogszabályozás, szájlégzés, horkolás, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsem).
Számomra a legmeggyőzőbb a módszerben, hogy nem csak izoláltan az orofaciális területtel foglalkozik, hanem minden esetben komplexen az egész testet vizsgálja és fejleszti. A testtartást vizsgálja (fotó dokumentációval), és javítja. Adott esetben a mozgató szervrendszer, így a mozgás részeként kezeli a nyelv-száj-arc területét.
Az én szakmai kíváncsiságomat ez azonnal felkeltette, mert az a kirakós – ami a szakmai tudásomat jelenti és azt a rendszert, amit használunk -, egy újabb elemmel tudja gazdagítani.
Azt tudjuk (mármint mi edzők), hogy ha a kinetikus lánc stabilitását vizsgáljuk és mondjuk lentről felfelé haladunk, akkor a talp-lábfej stabilitásának, megfelelő funkcióinak milyen kölcsönhatása van a lábujjak, boka, csípő, gerinc thoracális szakasza, váll mobilitására, illetve a térd, gerinc lumbális szakasza, lapocka, gerinc nyaki szakaszának stabilitására.
A nagy felismerés pedig ott jön, hogy ebbe a sorba milyen szervesen és logikusan illeszkedik a nyelv pozíciója, a száj és az arc izmai, ennek a területnek a megfelelő funkciói.
Ez is mérhető, vizsgálható? Edzhető? Fejleszthető? Javítható? Hogyan? Spoiler: Dsmile!
A mi munkánkba is beépíthető? Ez is hozzá tehet a sportolók teljesítményéhez? (Halkan megjegyzem, hogy az egyik sportolónknak, aki nem mellékesen minden idők legeredményesebb felnőtt férfi full contact karatésa, 1 éve eltört az állkapcsa, most vették ki a “vasat” az arcából…).
Ugyanígy a fejlesztő tornáknak is része lehet? Vagy az is? Mondjuk, amikor mondókáznak torna közben?
Egyébként is annyival közelebb áll hozzám (meg a természeteshez is), a mozgás közbeni bármiféle fejlesztés, mint a “hagyományos” logopédiai eljárás, ahol ülve frontálisan, esetleg tükörrel szemben gyakorolnak.
Ez csak egyetlen pici aspektusa a Baracsy-módszernek, és hosszasan lehetne még taglalni a mélységeit, kezdve ott, hogy olyan részletes, precíz, profi, írásosan is fotózva is dokumentált felmérésben volt részünk, amihez foghatóval még sehol sem találkoztunk korábban.
