A test komplett rendszer, ezzel a szemlélettel a gerincoszlopot nemcsak a medence és a fej közötti csigolyaszakaszként értelmezem, hanem többek közt a fejjel, a fejen található izmokkal együtt, szerves egészként. A testben található csontokat az izomzat és a fascia rendere egy „hurok-rendszeren” köti össze, így a rugalmasság elvén (tenzegritás) ha egy elem elmozdul, vagy nem megfelelően működik, az egész rendszerre hatást gyakorol a fizikai törvényszerűségek miatt. Valahogy úgy kell elképzelni a kapcsolatot, mint egy függőhidat, amelyet szilárd és rugalmas elemek alkotnak. Ha elmozdítunk egy kötelet, a híd egésze elmozdul. Mindezt az emberi testre lefordítva a csontok és izmok rendszerét kell alapul vennünk.
A nyelvcsonti izmok háromdimenziós pókhálóként kapcsolódnak a koponyához és a vállövhöz. A nyelv középső vagy alsó pozíciója miatt előrebukik a fej, megfeszülnek a nyelvcsonti izmok, kibillen az egyensúly, amit a test alsóbb szakaszai próbálnak kiigazítani. E folyamatos kompenzáció közben nem csupán a váll alatti terület érintett, hanem a „talapzat” is. Mivel a fogazat fejlődésére is hatással van a nyelv működése, sejthető, hogy ilyen esetben az ún. okklúzió (a fogazat záródása) is elváltozhat. És itt a kapcsolat a fogazati elváltozások, a beszéd és a gerincfejlődési rendellenességek között, amelyről számos szakirodalom értekezik.
Említést érdemel még egy az utóbbi években egyre többször publikált jelenség, a szájlégzés is, amely szintén együtt jár a tünetegyüttessel. A szájlégzés következtében krónikussá váló túllégzés nemkívánatos biokémiai folyamatokat indít be a szervezet elsőszámú anyagcsere-mechanizmusába. A kiváltó okok feltehetően minden terapeuta, szakember számára ismertek: túl sok üléssel járó tevékenység, túl sok stressz, nem megfelelő táplálkozás és rendkívül kevés mozgás. Ezek kölcsönhatásban „nyomorítják” a jelenkor embereit, életkortól függetlenül. A fejlődésben lévő test azonban különösképpen veszélyeztetett.
Fascia: „Az élő szövet és rendszer”
2007-ben az első Nemzetközi Fascia Kutató kongresszuson határozták meg talán legközérthetőbben, hogy mi is ez az anyag a testünkben: „A fascia a kötőszöveti rendszer lágyszöveti alkotóeleme, amely áthatja az emberi testet, és az egész testre kiterjedő folytonos háromdimenziós strukturális mátrixot alkot….egyedülálló környezetet teremtve a testrendszerek működéséhez”
Az utóbbi években egyre több ismeretünk vana fasciáról, amely az idegrendszerrel áll összeköttetésben.
Négy formáját különítik el, mi a elülső mély fasciavonalat emelnénk ki, amely a nyelvtől a lábujjakig tartva képez egy belső tengelyt. És ha a „toronyban” valami nincs rendben, az hatással van a test összes többi részére: előrebukik a fej, előreesik a váll, görbül a hát, nem ideális a medence helyzete, süllyedhet a boka. Ezeket a test igyekszik kompenzálni, ám amikor már nem képes erre, akkor fájdalom, ügyetlenség jelentkezhet. Például az előrebukó fej miatt a nyak hátsó részén lévő izomzat összetömörödhet, nyomhatja az ereket, idegeket, ezzel befolyásolva az agy vérellátását, és fejfájást eredményezve.
Ha ez így igaz, akkor a lágyrészek (medencefenék izomzata, rekeszizom), a hangszalagok, a száj (beszédszervi izmok), a kiadott beszédhangok, a HANG is összefügg a gerincoszloppal, oda-vissza alapon.
Ha a testtartás nem megfelelő, az esetek nagy többségében az arcon és a beszédben is vannak észlelhető elváltozások: karikás szemek, megnyúlt arc, gyakran nyitva tartott száj, nehezen követhető beszéd, rekedtes hang, „fogszabályozás-gyanús” fogak.